Sokan vágynak egy kandallóra vagy cserépkályhára. Olyan romantikus, olyan fantasztikus meleget ad. Az előző cikkben meséltem arról, hogy hogyan tettem szert jelentős tapasztalatokra a fafűtéssel kapcsolatban, miután majdnem befagyott be a ……m pisilés közben az első vidéki évünkben, mielőtt öntöttvas kandallónk lett.
Ígértem, hogy elmesélem, hogy mennyi melóval jár a dolog.
Persze ha van erre személyzetünk, aki mindezt megoldja helyettünk, akkor lényegtelen, de valljuk be: ez nem túl gyakori, ugye? 😀
Tehát lássuk, mibe kerül a „láng élvezete”:
- Először is: megrendeled a fát. Persze mielőtt megtalálod a tuti megbízható beszállítót, belefutsz egy csomó kóklerba, aki nedves fát sóz rád, lásd az előző, kissé mókásra sikeredett bejegyzést a témában:
- Ha konyhakészen érkezik, akkor kiperkálod a 100-180 ezer Ft-ot vagy többet, attól függően, hogy mennyit rendeltél, mennyit szándékozol fával fűteni a tél során, illetve, hogy hány fűtési szezonra rendeltél. Mert ha olvastad az előző cikket, akkor tudod, hogy milyen nehéz száraz fát venni, így a legelső tavasszal jó, ha még 2 évre veszel, remélve, hogy elég nagy a faházad.
- A teherautóról a házad elé vagy a kertedbe borítják a fát, ez jó lenne mihamarabb eltüntetni, így nekiállsz bepakolni. Talicskába be, talicska tol, talicskából ki.
- Nem árt, ha megfelelő módon pakolod be a faházba, hogy lehetőleg ne omoljon rád az egész, ha leveszel egy hasábot.
Rájöttem, hogy ezt is tanulni kell, nem olyan egyszerű.
Ne kifele dőljön a sor, komolyan mondom, szinte felér egy fejlesztő játékkal felnőttek részére, szuper kirakó és legó egyszerre, hogy a különböző méretű és formájú hasábokat úgy pakold, hogy később ne veszélyeztesd a saját testi épségedet. Állítom, ebben még jobban elfáradtam, mint a több mázsa fa bepakolásába.
Az első évben még hű de okosnak hittem magam: emlékeztem amerikai filmekből, hogy hogyan állt a kedves kis hegyi kunyhó mellett a farakás, és nekiláttam, erre az egyik oldalon lavinaként indult meg, kezdhettem elölről 😀
Na de mire van a youtube
Nem csak pontyot filézni lehet ott megtanulni 😀 Na lássuk tovább:
- A fa bepakolva, itt már azt mondod, hogy a fene essen bele, legközelebb megbízok valakit…na de ha spórolni kell? Következő évben már segítettek a gyerekek is, hihetetlen, hogy milyen jól bírják sokszor a 2,5 kg-s hasábokat is és nekik annyi a szerencséjük, hogy nem kell akkorát hajolni (nekem párszor rohadtul beállt a derekam, mikor elfelejtettem az örökbecsű mondást: „nem derékból, hanem combból emelünk”)
- A következő lépés: gyújtóst hasogatsz. Megpróbálod nem levágni egyik ujjadat sem. Nekem ez majdnem sikerült, csak a munkavédelmi kesztyű mentett meg! Simán mellécsaptam a baltával és a kezemre ütöttem!
- Ezt lehetőleg még nyáron megteszed, mert télen a merev kezeddel ez sokkal nehezebb lesz. Mi 5 évig fogadtuk meg minden évben, hogy most aztán megcsináljuk még a jó időben, de nekünk a nyár a legelfoglaltabb időszak, így sosem volt rá idő.
Na jó, bevallom: lett volna rá azért idő, ha nagyon akarjuk.
De akkor olyan szép idő van, inkább tartunk egy kerti partit vagy szimplán megiszunk egy pohár sört, utána meg kinek van kedve nekilátni? Húúú, mennyit szidtam magam évekig emiatt, mikor télen szegény férjem egyre másra szerezte a sérüléseket, gyújtós vágása közben!
De jelentem, idén megcsináltuk!
Mindjárt folytatom a teendők listáját, de előtte ezt még elmesélem 😀 Szóval David az egyetem előtt most nyáron dolgozni akart – vagyis szerintem ezt inkább én szerettem volna 😉 Na de valahogy nem sikerült munkát találni. Semmi gond!! Akkor irány a fafeldolgozás a kertben és a gyújtósvágás (lásd fafeldolgozás később).
Egy héten belül talált magának melót 😀
Én meg sportolásnak tekintettem az egészet és szinte egyedül felvágtam 4(!!!) évnyi gyújtóst mert elhatároztam, hogy addig vágom, amíg van olyan deszkaanyagunk, amit a kisfaház kipakolása után találtam.
Közben azért sokszor eszembe jutott, hogy te jó ég, ha ezt valaki nekem 6-7 éve mondja, hogy ilyen vidéki favágó csaj lesz belőlem, el sem hiszem! Én, aki még a szemétlevitelhez is kifestette magát és átöltözött 😀
Mikor végeztem, szinte elsírtam magam az örömtől, hogy végre nem lesz tele a férjem keze sebekkel (ráadásul neki a munkája miatt is szem előtt van a keze), szinte meghatódtam önmagamtól Erre meg anyósom hozott még egy adag deszkát…Ott már besokalltam, miközben aprítottam, és a végén fel is adtam.
De a fafeldolgozás sokkal nehezebb, ha nem konyhakész fa érkezik, mint idén nálunk. Erdőbirtokosságiból kaptunk egy nagy halom faRÖNKÖT. Igen, 1,1 méteres, öles farönköket.
Szerencsére apósomék kertjébe borították, így nem a mi gyepünket tette tönkre, mire feldolgoztuk
Hasogatni, körfűrészezni is kellett…
A hasítógépre fel kellett emelni a rönköket. Kb 80 kg-ig meg tudtuk ketten emelni, az annál is nagyobbakat előbb el kellett vágni stihlfűrésszel. Csak, hogy lássátok, hogy mekkora volt az, amit még meg tudtunk emelni:
A hasítógép egy nagyszerű találmány, anélkül még most is ott küzdenénk, mert csak kisebb stihl fűrészünk van.
Utána jött a körfűrész, lehetőleg ujjak maradjanak:
És a végeredmény:
Ebbe a faházba 11 köbméter fa fért be, maradt kint a következő évre 2 köbméter guriga és a másik faházba pedig 2 köbméter tavalyi fát szállítottam át. Mindezt én pakoltam be egyedül, és most kiszámoltam, hogy a kint maradt fát leszámítva 91 mázsa fát pakoltam be. E-GY-E-D-Ü-L.
9,1 tonna fa..
Éreztem a derekamon (lásd a korábbi örökbecsű, amit néha elfelejtettem itt is), de nem gondoltam, hogy ennyi. A férjem közben körfűrészezett, úgyhogy nem lazsált, és na jó, a legvégén a gyerekek is segítettek kb 15 percig, hogy ne kelljen annyit hajolnom, míg beteszem a talicskába, mert már derékszögben maradtam).
Férjem reakciója, mikor elmondtam neki a kiszámolt mennyiséget:
Vicces fiú, mi? 😀
Nekem meg ez jutott az eszembe:
Szóval ezért volt egy ideig jóval kevesebb cikk a blogon, tényleg embertelen meló volt. Az elején még élveztük (lásd testedzés, meg az öröm, hogy jajj de ügyesek vagyunk, de a végén már nagyon nehéz volt, az idő is szorított bennünket.)
Viszont lett művészi értéke is a munkának:
Lia készítette:
De folytassuk az előző gondolatmenetet arról, hogy mennyi nyűggel jár a begyújtás:
- Gyújtóst vágni se könnyű. Az elején simán jelentkezhettem volna gyufagyártónak, aztán már jól mentek a szekrényalátétek és az ajtókitámasztók is. Végül elég pofás gyújtósokat tanultam meg vágni.
- Aztán minden áldott nap cipeled a fát a házba. Közben szálka megy a kezedbe, mert persze már megint elfelejtettél kesztyűt húzni. (Hogy ezt hogy a fenébe nem tudjuk megtanulni?)
- Megrakod a tüzet. Persze előtte saját károdon megtanulod, hogy hogyan kell, miután jó párszor füstölővé változtattad a nappalit. Kell némi előtanulmány ez ügyben, de szerencsére a net erre is jó!
Most elképzelitek, hogy a városi csaj nekiáll és beírja a google-ba: Hogyan kell megrakni egy kályhát?
Tábortüzet tudok rakni, de ezt pont fordítva kell csinálni, felülről kezdjen el égni, lehetőleg minél nagyobb lánggal, hogy kinyomja a cúgot a kéményből. Persze ezt is sokféleképpen lehet csinálni, akinek nagy kályhatapasztalata van, leírhatja, hogyan csinálja.
Menjünk tovább:
- Minimum 2 óráig nem zárhatod le a levegőztető nyílást, miután szépen ég a tűz. Így felejtsd el, hogy reggel indulás előtt begyújtod a kályhát, aztán elpucolsz otthonról. Illetve megteheted, de akkor, ha leég a tűz, a parázs nem tudja tartani a hőt, ha nyitva marad a nyílás.
- Meleg meg kb. 2 óra múlva lesz, főleg azért, mert az égéshez oxigén kell, így a nagy hidegben is sokat kell szellőztetni. Azt azért hozzátenném: az öntöttvas kályha vagy kandalló a cserépkályhával ellentétben szinte egyből meleget ad, viszont nem tartja túl sokáig a hőt sem, ha nem teszel még rá fát.
- Ha este rakod meg a tüzet: lásd az előző pontok – nagyjából 2 óra múlva zárhatod le, utána lesz meleg, akkor meg annyira, hogy a közelében belekukulsz, így ha a nappaliban van a kályha és szeretnél tévézni, akkor ha már azt érzed, hogy kellemesen elbágyadtatok, akkor sürgősen nyiss ablakot, mert valószínűleg szépen lassan oxigénhiányos állapotba kerültetek.
Egyébként hihetetlen, hogy egy cserépkályha milyen mennyiségű oxigént képes kiszippantani egy helységből, de persze vannak külső levegős cserépkályhák is már, így ha újonnan építettnél, akkor van alternatíva.
- Szóval szellőztess, mikor begyújtasz, aztán meg akkor is, ha már csak parázslik a fa, de nem lángol, ekkor zárhatod le teljesen a levegőztető nyílást, de előtte tegyél rá egy kis koromtalanítót.
- Ha ezeket mind túlélted, akkor jöhetnek a vendégek és lelkendezhetnek, hogy ők is szeretnének egy ilyen kályhát!
- Másnap kihamuzol. Szerencsére a cserépkályhát nem kell naponta, bele is bolondulnék.
De mihez kezdj a tetetem mennyiségű hamuval, ami egy fűtési szezon alatt keletkezik?
El sem tudod képzelni, hogy mennyi mindenre használhatod! De erről majd egy másik bejegyzésben mesélek!
Remélem azért nem vettem el teljesen a kedveteket a fafűtéstől. Mert mindent leszámítva csodás érzés a kályha sugárzó hője, a lángok látványa. Ha egyfajta testedzésként fogjuk fel a fahordást és kreatív tevékenységként a begyújtást, akkor már egyből másként lehet erre a nemszeretem munkára tekinteni. Arról nem beszélve, hogy a szellőztetés is milyen jót tesz a penész ellen, sőt egy ilyen kályha mellett szárítógépre sincs szükségetek.
Csak azt a pár hetet kell ősszel kibekkelni, amíg még nem fűtünk, de ronda nedves idő van. Íme erre is pár tipp:
Ha tetszett a bejegyzés, köszönöm, ha megosztod. Ha van kedved tovább olvasni, a bejegyzés alatt hasonló cikkeket találsz, nézd meg őket, hátha valami még felkelti az érdeklődésedet.
Ha szeretnél praktikus háztartási tippeket, akkor lájkold a facebook oldalunkat, minden héten hasznos tanácsokat osztunk meg veled!
Legutóbbi hozzászólások