Milyen, ha egy világéletében városlakó vidékre kerül és azzal szembesül, hogy a központi fűtés nem az élet természetes velejárója? – erről szól a mai bejegyzés, mivel ebben az igen szép őszi időben már a téli nagy fűtések járnak az eszemben, főleg az elmúlt hetek után – ezért is volt kevesebb cikk a blogon, de erről majd később.

 

Életem nagy részében panellakó voltam. Teljesen természetes volt, hogy ősszel a radiátorok egyszer csak melegek lettek – éppen mikor az ember már megjegyezte, hogy igazán bekapcsolhatnák már a fűtést…

 

forrás: pixabay

 

A tél sem jelentett nagy akadályt, fűtött lakásból bepattantunk az autóba, onnan át egy másik fűtött helységbe, amiből egy városban számtalan található és melyekből kedvünkre válogathattunk: kisbolt, nagybolt, pláza, hipermarket, éttermek és pubok, mozi, művelődési ház…stb.

 

Arról nem beszélve, hogy gyerekkorom óta megszokott volt, hogy egész évben pólóban mászkálhattunk odahaza.

 

Tulajdonképpen csak arról vettem észre a tél jelenlétét, hogy minden évben egyszer seggre estem fenékre pottyantam a csúszós úton 😀 …ha véletlenül valahová gyalogolni kellett.

Minden télen eljátszottam pár hasonlót az utcán, szerintem én röhögtem a legjobban (forrás: giphy.com)

 

A hó miatt sem kellett aggódnunk, mert eltakarították. Szerintem a férjemnek volt az egész tömbben egyedül hólapátja (hiába, vidéki fiú), a többi lakó várta a hóekét a ház parkolójában is, meg a csodát, hogy majd csak eltűnik magától a hó.

 

Húúú, volt egy bosszantó eset: elég sok esett már, a férjem kiment, hogy kilapátoljon egy helyet a parkolóban, aztán feljött a slusszkulcsért, de mire leért, a felső szomszédunk (akik jelentős mértékben közrejátszottak abban, hogy végül elköltöztünk) simán beállt a kilapátolt helyre. Mekkora paraszt, már bocs! Mégis mit gondolt?? Hogy oda pont nem esett hó??

 

 

Szóval elköltöztünk, 2011. augusztusában.

 

Mégpedig vidékre, kertes házba. Hurrá!! Éppen Benivel (6) voltam várandós, a 9. hónapban jártam és rettentően örültem a hűvös háznak (aki már volt terhes nyáron, tudja miről beszélek). Régi kőház, 50-60 centiméteres falakkal, bent 18 fok, kint kánikula, panelban meg lehet őrülni, úgyhogy igazán nagy áldás volt számomra ez a kellemes benti hőmérséklet.

 

Aztán beköszöntött az ősz…

 

…és a 18 fokból hamar 16, sőt 14 lett és hiába kapcsoltuk be a konvektorokat, a vastag kőfalakat nem lehet gázzal normálisan felfűteni, de ezt akkor még nem tudtuk. Hiába ment éjjel-nappal, alig-alig számított, mert amikor éppen ment, akkor pokoli meleget ontott (a konvektor tetejét vasalónak is lehetett használni – nem viccelek!), de a távolabbi pontokat nem fűtötte fel rendesen és ha kikapcsolt, annál hidegebb volt a hőérzet.

 

Nagyon fáztunk.

 

forrás: popkey.co

 

A wc-ben és a konyhában ráadásul nem volt fűtés, így ezekben a helységekben később a tél beköszöntével 9-11 fokokat mértünk, el tudjátok képzelni! A fiúk még csak-csak elvoltak, ha pisilni kellett, de én?? A konyhában persze a sütővel lehetett javítani a helyzetet (akkor kezdtem el sütiket sütni), csak arra nem voltam felkészülve, hogy a meleg levegő a csempén olyan mértékben csapódik le, hogy utána a nagyfokú páratartalom miatt megjelenik a penész, hiába szellőztettünk.

 

Mindez megspékelve egy újszülöttel.

 

Akit – hihetetlen, de igaz – a hideg egyáltalán nem zavart. Azóta is annyira jól bírja, hogy én már attól rosszul vagyok, ha ránézek néha, mikor télen ledobja a zokniját és mezítláb szaladgál a konyha kövén, vagy pólóban flangál, én meg hiába szaladok utána, hogy felöltöztessem.

Meg is kaptam a napokban, mikor a késő délutáni kint 14-15 fokban már szerettem volna ha felvesz egy pulcsit, hogy: „de hát tudod, hogy én nem vagyok olyan fázós, én bírom a hideget” – mindezt egy alig 6 éves szájából. (A vírusos gégegyulladás –alias kruppos 2 eseten kívül, amik ebben az évben voltak, nem is nagyon volt beteg, a doktornő is mindig ezen viccelődik, hogy néha csak úgy meglátogathatná Beni, hogy ne felejtse el)

 

Na de térjünk vissza a mi kis romantikus (tényleg az volt egyébként) kőházunkra.

 

Kiderült, hogy korábban volt ott egy cserépkályha – hiszen a kőfalakat csak fával lehet felfűteni, mint az öregektől megtudtuk), de régebben a „nagyokosok” szétszedték, mikor megjelent az akkor még olcsó, tisztább és kényelmesebb gázfűtés.

Viszont a gáz csak a levegőt fűti fel, míg a fa a tárgyakat: falakat, bútorokat, illetve minket.

 

Ezért más a hőérzet egy olyan házban, ahol van például cserépkályha.

 

Miután ennek utánanéztem 3 pulcsiban, 2 nadrágban és 2 zokniban (majdhogynem sálban, sapkában) ülve a nappaliban, úgy döntöttem, hogy mi is beruházunk egy öntöttvas kandallóra.

 

Úgyis imádom a tüzet, kiskoromban mindig gyufával játszottam, mondták is, hogy ne tegyem, mert bepisilek éjszaka, ha tüzeskedem. (Persze be is pisiltem, de nem a tűztől, hanem mert kiderült később, hogy nyílt gerinccel születtem, de ez más téma)

 

Szerencsére valaki, aki már járt a házunkban korábban, emlékezett arra, hogy hol volt régen a sparhelt, így megtaláltuk a kályhabemenetet és a kémény is nagyon jó állapotban volt, így a beszerelési költség szinte nullára csökkent. Hát igen a vidéki élet szépségei: a helyi mindenes-kőműves bartelban elvégezte a munkát.

 

Megérkezett a kályha, Józsi bácsi beszerelte és alig vártuk, hogy végre élvezhessük a tűz melegét!

 

Na de milyen naivok voltunk!

 

Azt hittük hülye városiként, legalábbis, ami engem illet, hogy egy csapásra minden megoldódik, csak bepötyögöm a googleba, hogy favásárlás és ennyi.

 

Na persze. Próbáljatok meg tél közepén SZÁRAZ fát venni. Gondolom a vidékiek ennél a pontnál hangosan felröhögnek. Hát igen.

 

 

Mert ne tévesszen meg senkit a rengeteg hirdetés, hogy konyhakész tűzifa eladó!

 

Az csak azt jelenti, hogy nem nektek kell kimenni az erdőbe kivágni és felhasogatni a fát, tehát többé kevésbé megfelelő méretűre van felvágva. Azért írom, hogy többé-kevésbé, mert a cserépkályhába jó a szokványos 33 cm-es méret, de a kisebb kandallóknál figyelni kell, hogy a 25 cm-es méretet vegye az ember, ami sokszor ennél kicsit nagyobb és akkor úgy kell sakkozni, hogy beleférjen a kályha belsejébe.

 

Szóval milyen is az a száraz fa.

 

Nem azt jelenti, hogy nem állt kint és emiatt nem ázott meg. Ahhoz, hogy egy fának normális fűtőértéke legyen, és ne csak sisteregjen, meg a tűztérben füstölögjön, a kéményt is tönkretéve, legalább 1-2 éves fa szükséges. Azaz olyan fa, amit már legalább 1 éve kivágtak, de ha 2, akkor még jobb. Tehát nem olyan, amit akkor tavasszal vágtak ki vagy pedig az előző héten, lásd a jó néhány hirdetésben árult akácfa (ami csalóka, mert könnyen meggyullad még vizesen is, de a fűtőértéke nagyon csekély.)

 

Mi megtanultuk egy életre.

 

Ám még így is nagy volt a változás már, mikor az első alkalommal befűtöttünk, micsoda fantasztikus érzés! Nagyon élveztük!

 

 

Egyébként a hideghez is hozzá lehet szokni. Beni már ebbe született bele, de én is, mint télenispólós-panellakó is megszoktam, és mára már jóval kisebb hőfokkal is megelégszem.

 

Sőt, ha olyan helyre megyünk látogatóba, ahol túl meleg van (24-25 fok), már szinte szenvedek. Ez mondjuk a fűtésszámla tekintetében is tök jó, mert már ha valaki 1-2 fokkal lejjebb veszi a benti hőmérsékletet, jelentős összegeket lehet megspórolni 😀

 

Időközben átköltöztünk a mostani házunkba.

 

Konvektor helyett radiátorok (az emberiség egyik legjobb találmánya 😀 )! Na meg egy nagy, csodálatos, üvegajtós cserépkályha!

 

 

Mindenki imádja, aki csak meglátogat minket, szinte rátapadnak, élvezik a melegét és mindig elhangzik: „nekem is úgy kellene egy ilyen!” Ilyenkor mindig diszkréten nyelek egyet és csak annyit mondok:

 

„Tudjátok, hogy mennyi melóval jár?”

 

Nem, nem tudják még csak elképzelni sem. De erről majd a következő posztban írok, ha nem unjátok még a témát 😀

UPDATE! Itt írok róla:

Mikor majdnem levágtam baltával az ujjamat

 

Addig is azt mondom: élvezzétek a távhő/központi fűtés nyújtotta kényelmet! Ráadásul ha nem alsó és vagy szélső lakás vagytok, akkor meg azt is, hogy a szomszédok fűtenek benneteket, hogy így alig kerül valamibe a meleg lakás télen.

Ezért azért kicsit irigykedem, bár a szomszédok nem kellenének 😀 Max csak úgy lennék hajlandó visszaköltözni panelba, ha minden oldalról egy üres, de fűtött lakás várna 😀 Ami ugye nem túl valószínű.

 

Bár szerintem még így se!

 

Mert minden nyűgével együtt a vidéki élet szépségeit nem lehet felülmúlni! Legalábbis számomra – pedig ahogyan említettem, egész életemben városlakó voltam. Olyannyira zöldfülű voltam, hogy mikor régen külföldön éltem, azt hittem, hogy elég kiszórni a fűmagot és abból szép gyep lesz magától. Ér röhögni! És nem értettem, hogy milyen magokat adtak el nekem, hogy csak kórószerű, hosszú fűcsomók nőnek pázsit helyett.

 

Gondolkodsz azon, hogy szívesen vidékre költöznél? Legalábbis kertes házba? Gyere vissza, mert később mesélek még arról, hogy mivel jár ez az élet – persze nem csak a nyűg részéről, bár azzal is jobb, ha tisztában van az ember, hanem a sok pozitív oldaláról is!

 

Ha tetszett a bejegyzés, köszönöm, ha megosztod. Ha van kedved tovább olvasni, a bejegyzés alatt hasonló cikkeket találsz, nézd meg őket, hátha valami még felkelti az érdeklődésedet.

Ha szeretnél praktikus háztartási tippeket, akkor lájkold a facebook oldalunkat, minden héten hasznos tanácsokat osztunk meg Veled!