..kérdezte az egyik barátnőm, Liza, mikor meséltem neki, hogy egy új kihívásban 1 hétig a lehető legkevesebb időre csökkentem az internet/számítógép felhasználásomat, és ezen a megfogalmazáson nagyon jót nevettem.
A kihívás lényege az volt számomra, hogy munkán kívül semmire ne használjam a számítógépet, sőt, amit lehet, a gép nélkül végezzek el, például vegyek elő egy jegyzettömböt és tollat, és azzal írjak, ne Wordben egyből, illetve napi egy esti film volt engedélyezve. (Ez volt a múlt héten, így előre rögzített posztokkal készültem a facebook oldalunkon is.)
Egy év eleji bejegyzésben meséltem az életmódváltásról
Ennek eredményeképpen minden héten valami új kihívásba fogok, kedves fórumtársaimmal egyetemben. Eddig a legnehezebb hét egyértelműen az volt, amikor semmiféle kenyeret nem ehettem, semmi gabonaféle, semmi rizs és krumpli és semmi tejtermék. Eddig.
A legdurvább diéta a netmentesség
Mert a “média diéta” még durvább volt.
Az első napokban nagyon nehéz volt. Állandóan azon kaptam magam, hogy nyúlok a gép bekapcsoló gombja után, hogy jajj ezt meg azt megcsinálom, ennek vagy annak utánanézek. Szinte elvonási tüneteim voltak, izgatottság, idegesség és szinte nem találtam a helyem. Az írásom macskakaparás volt, annyira siettem, annyira gyorsan akartam mindent elérni, ahogyan az általában a netes világban van, csak hajtottam és hajtottam és ez az íráson is meglátszódott.
Kell az a recept, azonnal!
A gugli 1,45475648969 mp alatt feldob több millió találatot, míg ha meg kell keresnem a szakácskönyvet, abban a receptet, az legalább 5 perc! Felgyorsult az életünk. Mi meg észre se vesszük, de ez a felgyorsult világ állandó feszültségben és függésben tart bennünket.
Mindenki barátja…Jajj akkor, ha elmegy a net vagy az áram!! Akkor hová fordulunk információért??
Hogy gyorsabban jutunk információhoz a neten?
Ehhez nem fér kétség. DE!! Azzal is számolnunk kell, hogy mennyi időt elvesz PLUSZBAN ez a villámsebességű információszerzés!
Tegye fel a kezét, aki kibírja, hogy ilyenkor ne nézzen rá a facebookjára! Vagy kedvenc fórumára vagy a hírekre vagy bármi! És nem ragad ott, akár csak 5 percre vagy fél órára!
A 3. napon vettem észre, hogy mennyivel, de mennyivel több órából áll egy nap, számítógép, net és tv nélkül (nem vagyunk amúgy nagy tévénézősek, az esti filmen kívül, én max. főzőműsorokat szoktam nézni, amiket előre felveszek, így a reklámot is letekerhetem). Egyszerűen hihetetlen volt!
Rengeteg plusz időm lett azáltal, hogy nem foglalkoztam mások gondjaival (facebook csoportok), nem olvastam/néztem/hallgattam hülye híreket (felőlem ki is törhetett volna a 3. világháború, arról sem hallottam volna)!
Első pillanatban szinte nem is tudtam mit kezdeni azzal a sok szabadidővel!
Csak néztem bambán, hogy jéééé. Pedig állítottam volna előtte, hogy nem vagyok sem netfüggő, sem túlságosan nagy felhasználó. Dehogynem. Megdöbbentő élmény volt!
Azt kérdeztem magamtól, hogy vajon történik-e bármi ez idő alatt, amiről lemaradok esetleg és fontos lenne? Történt-e bármi fontos az azt megelőző héten? A válaszom egyértelműen nem volt.
Persze, legyünk képben – mondják, az információ hatalom stb.. Igen, ez igaz, de ehhez meg kell találni egy egyensúlyt és kialakítani egészségesebb netezési szokásokat. Hogy tényleg csak a fontos dolgokkal foglalkozzunk és ne engedjük, hogy elkalandozzunk közben.
Ez a legtöbb embernek nem megy.
Már túlságosan a neten éljük az életünket, mindent onnan akarunk megkapni, információt, visszaigazolást, barátságot, törődést.
Ennek pedig nagy ára van: állandó feszültségben élünk, mert mindent túl gyorsan akarunk, függünk a számoktól: hányan lájkolják a feltett képeinket a gyerekről, ő meg ő miért nem, mikor valaki másét meg igen, láttam és most haragszom. Jajj még ezt elolvasom, kicsim ne zavarj, most válaszolnom kell neki, mert az én véleményemre kíváncsi (pedig nem) stb.
Ne engedd, hogy beszippantson az internet!
Elrabolja az internet észrevétlenül az időket és az életünket.
A kamaszokét meg sokszorosan, mert ők szinte csak itt élnek társadalmi életet bizonyos kor felett. Személyesen már alig tudnak kommunikálni, tisztelet a kivételnek. Nagyon oda kell figyelni rájuk!
De milyen példát mutatunk mi felnőttek, ha mi is ezt csináljuk? Állandóan a gép előtt lógunk, sok helyen apa megjön a melóból és csak a monitort bámulja, az egész család a telefonjaikon/tableten lóg (emlékeztek arra a Toffifee reklámra, amikor az anya küld egy képet a gyerekeknek+férjnek, hogy észrevegyék, és odamenjenek hozzá? Megdöbbentő volt legelőször látni és hálát adtam azért, hogy nálunk nem ilyen durva a helyzet).
Szóval ennek a kihívásnak a konklúziója az lett számomra, hogy nekem is jobban oda kell figyelnem
Tudatosabbnak kell lennem, és ahhoz, hogy rögzüljön ez a szokás, szükségem van még egy kis netmentességre. Legalábbis jelentős csökkentésre, így a kihívás folytatódik tovább.
Az így felszabaduló időt pedig olyan dolgokra fordítom, aminek tényleg van értelme: a családra, férjemre és a gyerekekre, valamint magamra, a személyes fejlődésemre.
Például tanulásra vagy azokra a hobbikra, amiket régen nagyon szerettem (pl. rajzolás), csak manapság már nincs időm rá, mert elmegy az időm, amikor mások (idegenek) gondjait olvasom különböző facebook csoportokban, netán megpróbálok segíteni (feleslegesen) és mások által megosztott cikkeket olvasok (amik 90 %-ban teljesen haszontalanok).
Persze ez nem azt jelenti, hogy a blogírás szünetelni fog a részemről, hiszen rengeteg dologról készülők még írni, ami David (és sorstársai) életét megkönnyíti majd, ha kilépnek a Nagybetűs Életbe. Sőt, ha nem kalandozok közben el, akkor valószínűleg még több témára jut majd időm!
Ha tetszett a bejegyzés vagy hasznosnak találtad, köszönöm, ha megosztod. Szeretnél tovább praktikus tippeket? Gyere és lájkold a facebook oldalunkat!
Ha még itt olvasgatnál, van egy kedvenc bejegyzésem:
Legutóbbi hozzászólások