Ez a kérdés merült fel bennem a napokban, egy történetet hallva és szeretném, ha megosztanátok velem, hogy ti mit gondoltok erről.
Szóval, ha van mondjuk egy színházi előadás, koncert vagy könyv, esetleg egy festmény, de szó lehet étteremről is, tehát minden olyan tevékenység vagy bármi, aminek vannak „hivatalos” kritikusai (azaz nem szimplán a közönség vagy vendégek, akik megírják a véleményüket a neten, blogban, kommentben stb.).
Na már most tegyük fel, hogy az adott kritikus egy önjelölt, amatőr, esetleg egy magyartanár, aki tud a szavakkal bánni, és néha-néha “külsősként” (persze nicknév védelme alatt) osztja az észt egy internetes magazinban, ami egy, az adott témában mérvadó portál, tehát viszonylag sokan olvassák.
Szóval ez a kritikus elmondhatja, leírhatja a (szubjektív) véleményét arról az előadásról, koncertről, étteremről, könyvről vagy bármiről.
Tetszhet neki vagy nem, „építő” jellegű vagy akár durva kritikával is illethet. Oké.
Viszont akkor mi van, ha ő már nem hajlandó elfogadni, hogy neked is jogod van leírni, elmondani neki a véleményedet a cikkéről, ami neki ugyanúgy a „terméke”, mint neked az a dolog, amit ő megkritizált?
Persze – szerinte – szeretettel ír róla (ki is van akadva, hogy miért nem tetszik, amit ő leírt), mégis két olyan mondatot is belesző, amitől a megkritizáltaknak a hátukon feláll a szőr, annyira lekezelőek azok a sorok. És olyan rendkívül szerencsétlen a szóhasználat, amivel nem tudnak egyetérteni, legkevésbé azonosulni.
Az illető magyartanár (ő nevezi magát kritikusnak egyébként) meg megpróbálja bemagyarázni, hogy de azt „úgy kell érteni”. Nem, ő sem fogadja el a dolgozatban, hogy “a diák úgy értette”.
Szóval megjegyzik privátban, hogy ez így bántó.
Ő meg erre megsértődik. De olyan szinten, hogy kijelenti, hogy soha többet nem ír arról a valamiről (persze ehhez minden joga megvan, de nem gyermeteg ez egy kicsit? Vagy csak nekem tűnt furcsának, azt a történetet hallva?).
Ez rendben lenne?
Te fogadd el, bármi is jelenik meg rólad, de a kritikusnak nem kell elfogadnia más véleményét? A különbség az, hogy rólad, amíg világ a világ online olvasható lesz a „kritika”, ő meg privátban kapta meg a sorokat, amit más nem lát, csak ő…
Tehát, szerintetek kritizálható-e a kritikus?
Vagy az ő szava szent, és mindenki maradjon csendben, ha ő elmondja a véleményét? (Csak halkan megismétlem, önjelölt, amatőr „kritikusról” beszélünk, nem arról, akinek ez a hivatása, neadjisten „neve” van és ért hozzá.)
Szóval, ti mit gondoltok a dologról?
Megosztanátok velem kommentben vagy privátban? (nagybetuselet@gmail.com) Esetleg a facebook oldalunkon üzenetben?
Legutóbbi hozzászólások