A tegnapi csipkebogyós cikkben említettem, hogy szedtünk kökényt is, sőt az volt az első a “dércsípős bogyós növényes” projektünkben az idén. A fűszeres kökénylekvár receptjét a bejegyzés közepén olvashatjátok, IDE kattintva.
A kökény is akkor jó, ha megcsípte a dér, menjetek ki a hétvégén kirándulni és szedjetek belőle, majd készítsétek el ezt a lekvárt!
Kökény.
Ki ne emlékezne a kis bice-bóca ebédjére? Én a mai napig megkönnyezem, ha elolvasom ezt a történetet a Kincskereső kisködmönből.
Akkor odakopogott a tanító úr elé, és engedelmet kért tőle arra, hogy őneki ne kelljen hazamenni délre. Nagy-messzire laknak, túl a városon, oda-vissza meg se lehetne tenni az utat délutánig még rendes lábú embernek se.
– Én pedig csak olyan bice-bóca vagyok – tette hozzá egy kicsit bánatos mosolygással.
– Maradni maradhatsz, fiam – mondta aggóskodva a tanító úr -, de hát enned is kellene ám valamit.
– Van mit ennem – sietett a bice-bóca a megnyugtatással.
Belenyúlt a ruhája egyik feslésébe, és kimarkolt belőle néhány szem kökényt. Egy szem elgurult, Cintula azt mindjárt fölkapta és beleharapott. El is fintorította a száját, úgy, hogy a füléig ért.
– Tanító úr, kérem, ez nem jó – jelentette olyan komolyan, mintha csak parancsba kapta volna, hogy mondjon véleményt a kökényről.
– Jó az – mosolyodott el a bice-bóca -, csak sok legyen belőle. A rigók is szeretik.
Tudtam azt én is, hogy a kökényt is meg lehet enni, ha megcsípi a dér. Valamikor még a malomházban egyszer egész kalappal kaptam Messzi Gyurkától. Egy-két szemet megkóstoltam belőle, de a színe jobban tetszett, mint az íze.
„No, én nem szeretnék kökényt ebédelni” – gondoltam magamban délben, mikor a tejbetáskalevesbe belemerítettem a kanalamat. S arra gondoltam akkor is, mikor a tündérke elejbém tolta a lekváros buktát. Kivettem egyet a tálból, és belecsúsztattam a ködmönzsebbe, azzal hónom alá csaptam a könyveimet, és húzódtam kifelé az ajtón nagy Léhvel-pléhvel. Azt mondtam, énnekem most nagyon sietnem kell az iskolába.
Siettem is, hogy el ne hűljön a bukta, mire odaérek.
(Részlet Móra Ferenc: Kincskereső kisködmön című regényéből)
Talán a 4. osztályban olvastuk, és akkoriban csak annyit tudtam a kökényről, hogy valami liláskék bogyó. Ahogy említettem, később sem többet, és mikor felfedeztem a közeli erdőben, akkor csak úgy mertem belekóstolni, hogy lefényképeztem, hazamentem, majd a Google képkeresőjében rákerestem. 
Ilyen kökény és a levele, ha nektek is gondolt jelentene a felismerése, mint nekem 😀
Sőt, utána sem voltam biztos a dolgomban, mert nagyon meglepett, hogy a húsa sárga és egy jó nagy mag van a közepében. Persze akkorra már beleharaptam és cidriztem is, hogy remélem, nem a balesetin kötök ki a végén 😀 De mikor rákerestem, hogy a kökény csonthéjas-e, megnyugodtam 😀
A szedése egy kellemes családi kirándulás volt, szedte apraja-nagyja, a legkisebb a cserje alsó ágairól, a nagyobbak (én és a középsőm) középről, apa legfelülről. Sőt, ő annyira előrelátó volt, hogy hozott létrát.
Kár, hogy a csipkebogyónál csak úgy ukkmukkfukk nekivágtunk és nem tájékozódtunk jobban előtte.
Szép mennyiség összegyűlt, összesen 3 és fél kiló kökény.
Betettem a mélyhűtőbe (mert amikor szedtük még nem voltak fagyok és nem szerettem volna, hogy túl fanyar legyen, így a fagyasztó intézte a dércsípést), majd most szombaton elővettem és feldolgoztam kb. 3 kg-t. Egy kis adagot félretettem, mert szeretnék belőle valami különlegesebb gasztroajándékot készíteni karácsonyra, a szeszes italt kedvelő rokonoknak/barátoknak.
Így készül a fűszeres kökénylekvár.
Hozzávalók:
- Tetszőleges mennyiségű kökény (nálam ez 3 kg volt)
- Ehhez a mennyiséghez 3 db alma
- Csillagánizs
- Fahéjrúd vagy őrölt fahéj
- Szegfűbors
- 1 citrom leve vagy citromsav
- Cukor, ízlés szerint
- 1-2 dl víz
Elkészítési mód:
Először feldolgozzuk a kökényt. Én még a mélyhűtőbe helyezés előtt megmostam, de nem töröltem meg, csak napon szárítottam, hogy a viaszos réteg ne jöjjön le róla.
Ez a viaszos réteg maradjon rajta, ne töröljétek le róla!
Utána fagyosan beletettem egy nagy lábasba és elkezdtem melegíteni, majd forralni. Kb. 20 perc múlva már látszott, hogy kezd elválni a hús a magtól, akkor elkezdtem egy tésztaszűrő és a krumplinyomóm segítségével átpasszírozni.
A visszamaradó magokat ismét feltettem egy kis vízzel főni, majd újra átpasszíroztam. Végül a maradék magokból, amin maradt azért némi hús, vízzel és cukorral szörpöt főztem, hogy semmi ne menjen kárba.
Térjünk vissza a lekvárhoz:
- Időközben kicsumáztam és összekockáztam az almákat, de a héját nem hámoztam le róla.
- Beletettem egy edénybe a csillagánizzsal, egy fahéjrúddal és némi őrölt szegfűborssal.
- Ez a fűszer kombináció már korábban nagyon bejött a vadringló lekvárnál, így most is ezt használtam. Utólag inkább őrölt csillagánizst és fahéjrudat kellett volna használnom, mert nagyon vicces volt, mikor kész lett a lekvár én meg a darabos fűszerek után kutattam a fazékban
- Szóval az almát és a fűszereket feltettem egy kis vízzel a tűzre, hogy egy kicsit megpuhuljanak, és közben ahogy passzíroztam a kökényt, azt is beletettem.
Na ez az a lekvár, amibe nem kell dzsemfix! Hihetetlen, hogy mennyire sűrű lett a kökénymassza, látjátok a fakanál megállt benne, olyan nagy a pektintartalma! Kellett is hozzáadnom pluszban egy kis vizet, hogy keverni tudjam.
Tulajdonképpen maga lekvár főzés ennyi volt, ahogy megpuhult az alma, kihalásztam az ominózus fűszereket és nekimentem egy botmixerrel.
A citrom vagy a citromsav nagyon fontos hozzávaló, hogy megmaradjon ez a szép színe és ne barnuljon be a lekvár.
Üvegbe töltöttem, 5 percre fejre állítottam őket, majd mentek a száraz dunsztba. Az eredmény egy fűszeres, melegítő hatású, isteni kökénylekvár, a maga jellegzetes, kissé fanyar ízével, mely tökéletes gasztroajándékként is! (Majd légyszi jól lepődjön meg, aki kap belőle karácsonyra, jó? 😀 )
Persze majd kerül rájuk díszes címke és valami dísz ruhaanyagból a tetejére. Készült több is, de azokról még le kell kaparnom a régi címkéket 😀 Gyorsan kellett még elmosnom pár üveget, mert kiderült, hogy több lett a kökénylekvár a tervezettnél 😀
Mivel a kökény a szilva rokona, ezért gondoltam, hogy bevetem a régi szilvalekváros üvegeket
Hogy miért érdemes kökényt fogyasztani, azon kívül, hogy ingyen szedhető az erdőben?
A kökénynek nagyon magas a C-vitamintartalma, ezért immunerősítő hatással rendelkezik. Kiválóan hat a szív- és érrendszerre, emésztési problémákra. Sőt, a benne található flavonoidok csökkentik a rákbetegségek kockázatát. Fogyókúra idején is alkalmazhatod, mert kiváló méregtelenítő. (forrás: life.hu)
Persze a lekvárban már nincs C-vitamin mivel egyrészt a fény és a hő, másrészt a botturmix fém kése hatására elvesztette ezt az értékes vitamin tartalmát, de a többi fantasztikus hatóanyag egy részét megőrzi ebben a formájában is. Hamarosan újabb gasztroajándékkal jelentkezem, még sok idő van karácsonyig, tartsatok velem és gyártsuk őket együtt!
Tetszett a bejegyzés? Örülnénk egy lájknak itt a bejegyzés végén vagy a facebook oldalunkon, ahol sok-sok praktikát osztunk meg veletek! (Érdemes visszaolvasni is) Köszönjük!
Legutóbbi hozzászólások