Imádjuk a pesto-t. De nem mindegyiket, csakis kizárólag a frisset, azon belül is a Buitoni márkájút (olasz életem mementója). A tartósítottól kifejezetten rosszul vagyok, a sóskát juttatja az eszembe (menzakaják kíméljenek), Buitonit viszont nálunk nem lehet kapni (vidéken), gondolom Budapesten nem gond a beszerzése, bár biztos drága.
Buitoni pesto: a legfinomabb!
Ha jót akarsz magadnak, akkor nem kóstolod meg,
…mert utána egyik pesto sem fog ízleni. Régebben gyakran jártunk Olaszországba, ilyenkor mindig vettem 1-2 dobozzal (na jó, inkább 3-4-gyel), bár ott sem olcsó, de egy kivételével, betettem a mélyhűtőbe és havonta egyszer, ünnepélyes keretek között elfogyasztottuk, eredeti genovai recept alapján, még krumplit is téve a főzővízbe. Jajj, de szeretem! Már a gondolatára is összefutott a nyál a számban.
Így aztán már sokszor elhatároztam, hogy na, most aztán tényleg nekilátok és nevelek bazsalikomot az ablakban,
…de soha nem jött annyi össze, ami egy tisztességes pesto adaghoz elég lett volna. Most úgy tűnt, hogy sikerülni fog, mert egyrészt akciósan vettem egy szép bazsalikomot a Sparban, amit gyorsan átültettem (hogy miért kell átültetni, lásd itt>>), másrészt úgy tűnik, hogy a magról vetett bazsalikomok is jól érzik magukat a cserépben, mert egyelőre nem akarnak elhalálozni, mint eddig kb. mindig, szikleveles koruk után.
A pesto alapanyagai: bazsalikom, olaj, fenyőmag, fokhagyma és sajt
A kifejlett bazsalikomról aztán jó néhány szárat is meggyökereztettem már és szeretettel nevelgetem, locsolgatom a példányokat, ami nálam nagy szó, mert mindig el szoktam felejteni a locsolást, így egy szobanövény nálunk nem nagyon éri meg a felnőttkort.
Egyik nap aztán nagy megrökönyödésemre észrevettem, hogy lyukas pár levél.
Egyből megriadtam, hogy veszélyben a pestovacsorám, és nagy erőkkel elkezdtem keresni a bűnöst, de nem találtam. Mikor ez így ment napokig, és a kicsi bazsalikomok (amit magról neveltem mellette) is elég viharvertnek kezdtek tűnni, akkor már-már a gyerekeket gyanúsítottam meg, hogy tépkedik a leveleit (ugyanis olyankor nagyon finom az illata ugyebár, és szeretik).
Egyik nap aztán úgy döntöttem, hogy fényt derítek erre a rejtélyre és bevittem a nagy „cserepet” a kádba. Jól lezuhanyoztattam, aztán a teraszra vittem száradni. Nézem közelebbről ismét, erre nem meglátok egy naaaaagy zöld hernyót rajta? A hétszentségit, végre megvagy!! Pont olyan színű volt, mint a bazsalikom, azért nem láttam korábban. Bementem a fürdőbe egy szemöldökcsipeszért (én aztán hozzá nem nyúlok az ujjaimmal – bár a kerti gilisztákat minden további nélkül megfogom, de ezek a szőrös kis zöld micsodák, brrrr), erre mit látok? A kádban még kettő tekergőzött!
„Biztos nagyon szép pillangó lenne belőlük” – gondoltam (azért megnéztem neten, nem puszpángmoly hernyók voltak), de már mentek is ki a kertbe.
Egy esélyt gondolom, adok nekik, hátha, de szerintem az ereszünkbe fészkelt rigócsalád örült inkább nekik. Örömtáncot lejtettem, hogy újra fellélegezhet a bazsalikomom, és az én pestom is elérhető közelségbe került ismét, szépen megsimogattam a leveleket, erre nem leesett még egy zöld izé? Hát most aztán már…Még jobban átnéztem, de szerencsére több nem volt.
Hogyan legyen otthon mindig friss bazsalikomod? Kattints ide a részletekért>>
Legutóbbi hozzászólások