20 éve lettem „háziasszony”, egyik napról a másikra, mikor kvázi „poénból” úgy döntöttem pár hónap után, hogy én bizony férjhez megyek. Nagy öntudattal csaptam bele a lecsóba, hogy na, ez nem lehet olyan nehéz, és hát bizony alapja nem nagyon volt az önbizalmamnak, mert bár sütni gyerekkorom óta szerettem, de mégsem ehettünk gyümölcstortát heti 7x. A főzéssel nem mondom, hogy hadilábon álltam, mert nem álltam szinte sehogy, 1-2 ételtől eltekintve nem nagyon kellett otthon korábban konyhatündérkednem, a segítség maximum a krumpli pucolásig terjedt vagy a hús bepanírozásáig.

De sebaj, kaptam pár szakácskönyvet nászajándékba, és azt hittem, menni fog, mint a karikacsapás.

Mindez az internet világa előtt. Akkor jött a feketeleves: mi az a rántás? És mi fán terem a habarás? Mit jelent az, hogy „föladni”? És a „duggasd meg”? Milyen a palacsintatészta sűrűség és milyen a nokedli tésztáé? Ha nincs nokedli szaggatóm, mit tegyek?

A főzés nem egyszerű… (Forrás: nemkutya.com)

De nem csak a főzés jelentett gondot,

hanem hogy hogyan kell férfiinget vasalni? Hány fokon mossak? Hogyan érhetném el, hogy pormentes maradjon a padló? Hogyan kell füvesíteni? Hogyan csökkenthetném a gázszámlát? És hol voltam akkor még a környezettudatosságtól!

Hát bizony elég sokat bénáztam, az elején, de aztán szépen lassan belejöttem, és egyre járatosabbá váltam, nem csak a konyhai teendőkben, hanem a háztartás vezetésében, időbeosztásban stb. is. Azt hiszem, a legnagyobb elismerést Timitől kaptam a kedvenc fórumomon régebben, amikor azt írta:

„beiratkozom stee Eszterhez családi menedzser szakra” 😀

A kedvenc fórumomról majd mesélek (update: itt írok róla). A 3. gyermekemmel voltam várandós, amikor rájöttem, hogy már megint jön a pelenkás korszak és egyszerűen nem vette be a gyomrom, hogy már megint közel 300 000 Ft-ot kell kidobnom a kukába. Bevallom, még egyáltalán nem a környezettudatosság volt a mozgatórugóm, akkoriban még akkora volt az ökolábnyomom, mint egy dinoszauruszé, de abból is a legnagyobb, bár lehet, hogy inkább kettőé.

Kicsit szégyenkezem is az akkori énem miatt.

Mikor kerestem a pelenkázási alternatívákat, akkor csöppentem a Mamamira és egy új világ nyílt meg előttem. Ez közben egybeesett egy költözéssel is, és szépen lassan totálisan megváltozott a szemléletem.

Rájöttem, hogy hiába voltam szervezett otthon, rettenetesen sokat pazaroltunk, főleg az energia, víz stb. terén, és rengeteg pénzt dobtunk ki az ablakon.

Két évvel később, 2013 elején, önhibánkon kívül aztán 2-3 hónapra nagyon nehéz helyzetbe kerültünk. A vállalkozói lét nehézsége, hogy ki vagyunk szolgáltatva másoknak, és az történt, hogy nem fizettek nekünk többen is, így 3 hónapig kizárólag az akkori gyes és családi pótlék volt az egyetlen bevételünk. Szerencsére a kamra fel volt töltve és tüzelő fánk is volt (kiegészítő fűtésként volt egy öntöttvas kandallónk). Az első ’ijedelmen” túl, szinte elkezdtem élvezni a dolgot, mert annyi kreativitást és tervezést igényelt a helyzet megoldása, hogy szinte kalandnak tűnt az egész. A fontos az volt, hogy úgy osszam be a forrásokat, a kamra tartalmát stb., hogy a gyerekek ne vegyék észre, hogy „nélkülözünk”, finomakat is együnk, és a számlák is be legyenek fizetve.

Rengeteget tanultam ebben az időszakban és idővel szenvedélyemmé vált a háztartás optimalizálása.

Közben kicsit irritáltak azok a „kísérletek”, amiket néhányan pont abban az időben végeztek, pl. hogy lehet minimálbérből megélni vagy családi túlélőtesztet csináltak, közben meg számunkra luxustermékekre költöttek, miközben mi élesben végeztük el a „kísérletet” és a saját bőrünkön tapasztaltuk meg azt, ami nekik csak „játék” volt.

Akkor döntöttem el, hogy megírom a saját tapasztalataimat is, hátha valakit érdekel, hogy hogyan lehet úgy spórolni, amikor tényleg kevésből kell beosztani,

…és hogyan lehet ezt átültetni a későbbiekre is, amikor mondjuk már „gazdagabb az eklézsia”, nőnek a bevételek és ezáltal nagyobb a kísértés a pénz szórására. Hogyan lehet meghúzni a határt, min érdemes spórolni és min nem?

Az is megfogalmazódott bennem, hogy annyira szívesen segítenék másoknak is, hogy:

• egyszerűbbek legyenek az otthoni „nemszeretem” dolgok
• egyszerűbb legyen a főzés
• a főzést nem szeretők alternatívákat találjanak, hogy ne kelljen órákig a konyhában lenni
• érthetőbbek legyen a szakácskönyvek és az online receptek szövege
• pikk-pakk tudjanak menüt tervezni
• ne menjen el túl sok idő a bevásárlásra
• ne kelljen állandóan kapkodni
• hogyan lehet pillanatok alatt ételt varázsolni az asztalra egy fárasztó nap után
• olcsóbban ki lehessen jönni a hónapban
• mit hogyan, milyen sorrendben: időszámvetéssel
• hogyan irtsuk ki az életünkből a sallangokat és szervezzük egyszerűbben a teendőket
• hogyan változtassunk berögzült szokásokon
• hogyan vegyük rá a gyerekeket arra, hogy részt vegyenek a családi teendőkben

A házimunka lehet egyszerűbb, a mindennapok pedig élhetőbbek! (a kép forrása: nemkutya.com)

Az egyetemisták és szüleik életét megkönnyítő bejegyzéseken kívül ezekkel a dolgokkal is foglalkozunk majd a blogon. Tartsatok velünk!

Hasonló bejegyzések

Újévi fogadalom? Nem! Életmódváltás Ha másképp nem megy, hát fuss babakocsival! Buddy, a tortakirály pánikrohamokkal küzdött. Én is. Én meg cipeltem magammal ezt a rohadt barackokkal teli ládát évekig Így moss a lehető legolcsóbban!